2018. november 26., csütörtök
Blair hajnalban jött értem, hogy bemehessünk a laborba. Út közben az előző este történéseit mesélte amitől mondhatom, nem lett jobb kedvem. Joseph egyre őrültebb dolgokat művel velünk és már sehol sem érzem magam biztonságban.
-Blair, ha ezt tette veled a nyílt utcán, velem mit fog a négy fal között a Camillusban?
-Nyugodj meg, remélhetőleg hamarabb vége lesz ennek mint gondolnánk- Blair mereven az utcára nézett. Mindig is sokkal erősebb volt lelkiekben mint én, az elszántsága magabiztossággal töltött el.
Időközben a laborhoz értünk, kiszállva az autóból elindultunk befele. Senki sem volt az épületben még, ezért jöttünk ilyen korán. Blair otthonosan mozgott a helyiségben, én csak csendben figyeltem.
-Szóval, ebben itt metil-alkohol van -rázta meg a kezében lévő üveget- felhígítottam, úgy 5 százalékosra mert hát nem akarjuk egyből kinyírni, hogy ne legyen túl feltűnő, bár célszerű lenne... -bólintottam- Annyit kell tenned, hogy ebből csempészel bele a piájába. Mivel amúgy is egy kész alkoholista a rohadék, nem fog feltűnni neki, ugyanis ízre, szagra majdnem hogy ugyanaz. Fájni fog a feje, valószínűleg szédülni is fog, hányni és hasonló kellemetlen dolgok. Előfordulhat, hogy idővel a látásával is gondok lesznek, ez csak jó nekünk... -magyarázta el röviden a lényeget.
-Rendben -vettem el tőle az üveget remegő kézzel.
-Ro, ha nem vagy benne biztos akkor felhívjuk a rendőrséget és lesz ami lesz... -érzett rá a bizonytalanságomra.
-Nem, menni fog. Menni kell! -Blair csak bólintott.
-Elvigyelek?
-Nem, hívok egy taxit. -Elővettem a telefonom és akkor láttam , hogy Sean keresett többször is.-Sean keresett- fordítottam a telefonom Blair fele , benyomtam a hívás gombot és ki szerettem volna sétálni de a barátnőm visszarántott , hogy halhassa miről van szó. Oda vágtam egy gyors grimaszt és mondtam volna valamit de Sean hangját hallottam meg a vonal másik végén.
-Hello , Ro! Öhm...-kezdte de elröhögte magát.-Én éppen a házad előtt vagyok.-ahogy kimondta majd elájultam ,kikerekedett szemekkel néztem Blairre , hogy most mi is van. Ő mag azt mutogatta el nekem , hogy mondjak valamit de Sean megelőzött.-Ugye nem jó az autód , szóval hát érted jöttem...-hallottam a hangján , hogy épp nagyon ég.
-Ohh, ez nagyon kedves. Én ...hát az van , hogy most akartam taxit hívni...Blair laborjánál vagyok .
-Aha, hát szólhattam volna , hogy jövök...-ezt inkább magának mondta mintsem nekem. -Írd le a címet és oda megyek.
-Oké, köszönöm Sean!-kinyomott.
-Köztetek minden beszélgetés ennyire kínos?-röhögött fel Blair.
-Az , kedves vagy...Na jó, ki jössz velem cigizni ? -Blair a szemét forgatva lekapta a kabátját és utánam indult.
Megálltunk a dohányzásra kijelölt helyen az udvaron és rágyújtottam , arra lettem figyelmes , hogy egy feltűnően jóképű pasi közeledett felénk. Blairre néztem aki egyből zavarba jött így hát rögtön tudtam , hogy Alden az.
-Na de Blaaair!-vigyorogtam.
-Kussolsz ! -nézett rám szúrós tekintettel én meg elröhögtem magam. Alden meg pont oda ért hozzánk.
-Jó reggelt! -köszönt illedelmesen majd rám nézett és a kezét nyújtotta.-Alden Bowman, te pedig biztos Blair barátnője.-mosolygott kedvesen.
-Rowena Hogan! Sokat hallottam már rólad!-vágtam oda , hogy Blairt bosszantsam . Rápillantottam a barátnőmre akinek a tekintetéből azt szűrtem le , hogy most inkább velem itatna metil-alkoholt. Alden pimaszul elmosolyodott miközben Blairre nézett.
-Ez jó hír!-vigyorgott elégedetten. Alden hátában megpillantottam Seant ahogyan az autónak támaszkodva figyel. Hirtelen félrenyeltem a füstöt , majd megfulladtam mire Blairből feltört a bosszú édes nevetése.
-Folyton , folyton égek. Mi lenne ha felmondanék és elköltöznék a fenébe? Óvatosan Seanre pillantottam aki karbatett kézzel a földet nézve röhögött. Sóhajtottam egyet majd intettem Seannek , hogy egy pillanat.
-Nos , örültem a találkozásnak Alden! -intettem , ő is elköszönt , bár furcsán nézett. Éljen Blair zakkant barátnője.
-Beszélünk Blair!
-Csak ügyesen! - nézett rám komolyan, én meg tudtam , hogy mire érti. Azzal otthagytam őket és szokásosan szégyenkezve elindultam Sean fele.
-Egy szót se! - emeltem fel a mutató ujjam ő meg viszsza tartott nevetéssel kinyitotta nekem az ajtót.
Egy darabig csendben ültünk egymás mellett ami nagyon kínos kezdett lenni.
-Köszönöm , hogy értem jöttél!
-Nincs mit!-mosolygott kedvesen.-Úgy tervezem amíg nem lesz meg az autód elhozlak...A Camillus messze van és drága a taxi.
-Ez nagyon kedves tőled de nem várhatom el , hogy minden reggel értem gyere. Fogalmam sincs mikor lesz készen az autóm.-néztem rá komolyan , Sean csak pillanatra fordult felém , a szemembe nézett azalatt a rövid pillanat alatt és rám mosolygott.
-Majd meglátjuk holnap reggel!-és ezzel lezárta a témát, vita helyett pedig hálásan -és kissé elbambulva-pislogtam felé. Nem soká a Camillushoz értünk így kiszálltam az autóból.
-Gyere velem , reggelizz valamit!-engedett előre. Én csak némán bólintottam és követtem. Az étkezőbe beérve szedtem magamnak minden félét majd indultam volna leülni valahova amikor megragadta a karom és visszahúzott.
-Ebből muszáj enned! Isteni finom! -bökött rá egy sütire. Épp válaszoltam volna amikor a hátában megpillantottam. Josephet. Levert a víz és egy pillanatra levegőt sem tudtam venni. Ő is engem nézett, undorító mosollyal az arcán. Kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam, majdnem elsírtam magam amikor Sean hangja kizökkentett az összeborulásomból.
-Ro! Itt vagy?-nevetett.
-I-igen. Bocsi, mit is mondtál? - néztem rá miközben próbáltam kizárni Josephet.
-Süti...-bökött egy sütemény felé amin apróra tört mogyoró darabkák voltak.
-Nem , köszönöm. Allergiás vagyok.-mosolyogtam Seanre.
-Óh kár! Na gyere !-engedett előre illedelmesen. Szándékosan úgy fordultam meg , hogy véletlenül se kerüljek még egyszer szembe Vele.
A nap további részében végre hajtottam a kis tervünk Blairrel amit a reggel megbeszéltünk . Ezen kívül végig azon agyaltam milyen sztorival állhatnék Cara és Zoe elé. De semmi számukra elfogadhatóval nem tudtam előrukkolni így amikor eljött a beszélgetés ideje csak annyit , tudtam mondani,hogy:
-Figyeljetek! Tudom,hogy ez nehéz. Nem csak nektek, nekem is. De ahhoz,hogy Joseph megkapja méltó büntetését azért a sok szörnyűségért amit veletek tett türelmesnek kell lennünk. Legfőképpen meg bíznotok kell bennem! Mindent megteszek,hogy a legrövidebb idő alatt lezáruljon ez az egész! Rendben?-próbáltam magabiztosan előadni a két lánynak a kiselőadásom annak ellenére, hogy még magamban sem bízom,hogy ezt kitudom bírni.
-Rendben. Bízunk benned Rowena!
-De nagyon nehéz. Szinte egész nap csak bujkálunk, kerüljük őt mert mindenhol ott van.-mondta kissé szomorúan Cara.
-Maradjatok mindig társaságban, így nem bánthat benneteket és nem is próbálkozhat!-bólintottak. Borzasztóan sajnáltam ezt a két lányt és,hogy ebbe csöppentek.
A beszélgetés után rengeteget gondolkodtam és nagyon aggódtam , hogy a bosszúnk miatt talán bajuk eshet de őszintén bíztam abban,hogy gyorsan lejár ez a borzalmas időszak.
Sötét volt mát amikor visszaértem a rendelőbe , ugyanis a napot nagyrészt Seannel és a gyerekekkel töltöttem. Belépve az ajtón megpillantottam egy apró süteményt az asztalomon mellette egy cetlivel .
“Hogy kárpótoljalak a reggeli süti miatt! Sean.” Égővörös fejjel ültem le a székembe és vettem a kezembe a vaníliás krémmel töltött gyümölcs kosárkát. Az egyik kedvencem így egy aprót harapva belőle-hogy minél tovább kiélvezhessem- hátra dőltem. Egy újabb falat előtt tűnt fel több kisebb barna darabka a vanília krém között. Leraktam a sütit az asztalra és egy darab papíron szétszedtem , hogy megnézhessem mi az. Egy nagyobb darab került a kezembe , aminek láttán azonnal levert a víz és eluralkodott rajtam a pánik. A krém között mogyoró darabkák voltak. Azonnal a kukába dobtam és hívtam Blairt.
-Megpróbált megmérgezni!
-Mi?
-Mogyorós sütit rakott az asztalomra azzal az üzenettel , hogy Seantől van.
-Ro, lehet tényleg Sean, Joseph mégis honnan...-kezdte de félbeszakítottam.
-Ma reggel meséltem Seannek az allergiámról, nem állt messze tőlünk , hallhatta!-sírtam tovább.
-A szemétláda! Oké Ro ne egyél vagy igyál ezután semmit amíg ott vagy! -egyetértettem vele majd leraktam. Az asztalon mögötti falnak dőltem és összezuhantam. Utáltam , hogy itt vagyok, hogy nem hívtuk a rendőrséget mert én ezt már nem bírom. Nem vagyok elég erős ehhez, Joseph meg valószínű próbálkozni fog még. A gondolataimba merülve nem vettem észre , hogy Sean bejött a szobába.
-Ro! Mi a baj?-ijedt meg azonnal és odaugatott mellém. De nem tudtam mondani semmit , elsősorban a fullasztó bőgés miatt, másodszor pedig , ugyan mit mondhatnék? Körülnézett a teremben és meglátta a szétturkált sütit az asztalon a cetlivel.
-Úristen, ez mogyoró? Ro ugye nem gondolod ,hogy ez tőlem van? Ro!-hajolt hozzám közel.-Oké, oké. Nézz rám! Semmi baj! Kiderítjük ki volt ez! -elkezdte simogatni a hajam és különös módon a közelsége megnyugtatott. Lassabban vettem a levegőt és a könnyeim is alábbhagytak. Hosszasan lehunytam a szemem majd a szemébe néztem. Ő elmosolyodott.
-Így! -simította végig az arcom. Majd hirtelen elkomolyodott és közelebb hajolva hozzam lágyan megcsókolta az alsó ajkam. Nos ha az előbb letudott csillapítani most pint az ellenkezőjét érte el. A szívem majd kiugrott a helyéről de őt ez nem riasztotta vissza, újra hozzám hajolt de ezúttal megcsókolt. Forgott velem az egész világ és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. A derekamnál fogva felemelt és az asztalra ültetett de nem engedett el. Ezt a csodálatos pillanatot megszakítva ugrottam ki előle és olyat mondtam amit talán nem kellett volna.
-Én tudom ki rakta a mogyorót a sütibe és tudnod kell mindent mielőtt ezt csinálod! - szinte kiáltottam ő meg csak értetlenül nézett rám. Ekkor már bántam de nem volt más választásom. Így hát el kezdtem mesélni, az egész ügyről és a szándékunkról is.. Egészen az elejétől. Az arca végig komor volt és semmit nem tudtam leolvasni róla. Amint befejeztem a mondandómat csak hitetlenül megrázta a fejét , rám nézett és csak annyit mondott , hogy mennie kell és kiment. Utáltam magam amiért elmondtam neki de megrémisztett a közeledése. Borzalmasan hazudok és ha ebből bármi kisült volna akkor nem tudtam volna rejtegetni előle. Így hát inkább elszúrtam az egészet. Mivel lejárt a munkaidőm csak eljöttem. Taxit hívtam és otthon is csak lefeküdtem aludni. Blairnek nem szóltam a dologról mert tudtam nem örülne neki.
Másnap többször is találkoztam Seannel az intézetben de még rám sem nézett. Arra is számítottam , hogy a nap egyik pontján majd megjelenik a rendőrség , Josephet letartóztatják azért amit tett, engem meg gyilkossági kísérlet miatt. Mivel egész nap került eldöntöttem , hogy nem folytatom tovább. Potyogó könnyekkel bementem a rendelőbe és megírtam a felmondásom. Ezután felmentem az irodájába , szerencsémre nem volt ott . Letettem a felmondásom az asztalára és kisétáltam az épületből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése