15. fejezet

2019. január 18., hétfő 

Idegesen szorongattam a kezemben tartott zseblámpát, az ujjaim teljesen elfehéredtek már, annyira szorítottam a bizonyítékot, a tenyerem is izzadt.

-Nem szalaszthatjuk el ezt a lehetőséget, Blair-ráztam a fejem, és egyszerre kavargott bennem szomorúság és mérhetlen düh- még nagyobb bajba kerül, ha velünk is tesz valamit, és nem hülye, nem fogja maga alatt ásni a gödröt.

-Igazad van- sóhajtott Blair- de én mindenesetre azt tanácsolom, kérjük az anonimitást, én nem érzem azért magam teljesen nyugodtnak- tördelte idegesen az ujjait.

Szemeimmel körbepásztáztam a helyszínt, és a nyomozást vezető hadnagyot kerestem. Miután megtaláltam, határozottan léptem elé.

-Elnézést- köszörültem meg a torkom. A rendőr felvont szemöldökkel és kérdő tekintettel nézett rám- ezt találtam a baleset helyszínén- nyújtottam át a lámpát.

- Valóban? - mondta kissé meglepődve, azt láttam az arcán, mintha meglepődött volna, hogy laikusként én könnyen megtaláltam, míg ő és a kollegái szakmabeliként egyszerűen elsikklottak felette- Köszönöm, hogy ezt tudatta velünk, később még hasznos lehet- közölte ridegen, majd vissza is hajolt a jegyzeteibe, mi pedig otthagytuk, úgy döntöttünk, megebédelünk az árvaház büféjében és elfogyasztunk egy-egy kávét.

Épp a kávénk mellett beszélgettünk, amikor felfigyeltem valami furcsaságra. A nyomozó jelent meg a büfénél, egy presszókávét kért, majd a hozzánk képest lehető legtávolabbi asztalhoz ült le, úgy tűnt, mintha várna valakit. Nagyjából fél perc elteltével Joseph állt meg az ajtóban. Óvatosan körbetekintett, és megállapodott a tekintete rajtunk. Szúrós pillantást küldött felénk, de mindketten keményen álltunk. Leült a hadnagy asztalához és egy mosoly kíséretében kezet fogtak egymással. Nem igazán tudtam kihallgatni, miről beszélgethettek, csak néha egy-egy feltörő nevetés hallatszódott. Úgy tűnt, régóta ismerhetik egymást. Blair az asztal másik végéből gyanakvó tekintettel fürkészte a két férfit, majd felvont szemöldökkel nézett rám. Ő is furcsállta az eseményeket. Úgy tűnt, a csevejt lezárták, mert Joseph felállt a székéről, és elköszönt a rendőrtől, viszont kifele menet még egy undorítóan magabiztos mosolyt küldött felénk.

- Azt hiszem, ezt vehetjük valamiféle jelzésnek- nyelt nagyot Blair.

- Már nem nagyon tudom mit várjak ettől ez embertől. Tuti hohy benne volt, és biztos, hohy arra is rájött, hogy tudjuk, és biztos vagyok benne, hogy nem marad nyugton, míg bosszút nem állhat- idegességemben a körmeimet kopogtattam az asztalon. Néhány percig még vártunk, majd mi is elhagytuk az étkezdét.

A késő esti órákban járhatott már az idő, amikor én is úgy döntöttem, mára lezárom ezt a munkanapot. Bezártam a rendelő ajtaját, és Sean irodája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül nyitottam be, ő pedig a mérhetetlen mennyiségű papírhalomból fölnézve rögtön óriási mosolyra húzta a száját.

- Hát te még hogy-hogy nem mentél haza? - kérdezte, miközben az egyik kósza hajtincsemmel játszott, engem az asztalhoz döntött, ő pedig kezével mellettem támaszkodott.

- Volt még egy kis dokumentálnivalóm, nem akartam már holnapra hagyni- kezeimet körbefontam a nyaka körül- illetve szerettem volna, ha együtt megyünk haza.

- Édes vagy- cirógatta meg az arcom- de nekem most van bőven munkám, 1 órát még biztos, hogy igényel, úgyhogy indjul el nyugodtan egyedül. Majd otthon találkozunk- adott egy rövid, finom kis csókot az ajkaimra.

A kivilágított parkolóban még indulás előtt rágyújtottam egy szál cigire. Ráérősen fújtam ki a füstöt, amikor azt vettem észre hogy a teljes parkoló világítása lekapcsolódott, én pedig koromsötétben találtam magam. A cigit eldobva és elnyomva sietősen kutattam a táskámban a kocsikulcs után. Miután megtaláltam, azonnal világítást kapcsoltam, és indultam volna, amikor egy papírt vettem észre a szélvédőmön. Az abalkon kínyúlva leszedtem, és megfordítva azt egy felirat állt rajta, óriási piros betűkkel:

“Ne folytassatok magánnyomozást, mert ki leszel nyírva te is, és a barátnőd is ribanc!"

Rögtön előkaptam a telefonom, és lefotóztam Blairnek az üzenetet, ő pedig rögtön visszaírt, és indult azonnal ide.